Intermédia Tanszék
Elfurcsásítás című diploma-kiállítás 2006
"max 10 ember, max 665 kg"
installáció
Egy olyan munkát akartam csinálni, ami az utazással kapcsolatos. Az utazás, nagyobb távok megtétele legtöbbször a vonatot juttaja az emberek eszébe és azt a hangulatot, amit akkor érezni, mikor elhagytuk a kezdőpontot, de még nem vagyunk a célállomáson. Azt próbltam körbejárni, hogyan viselkednek mások és én ilyen helyzetekben, hogyan kommunikálunk egymással.
"Az utazás régen arra szolgált, hogy máshol legyünk, vagy sehol se legyünk. Ma az egyetlen mód arra, hogy érezzük: vagyunk valahol." Otthon, körülvéve az összes információval, az összes képernyővel, nem vagyok sehol, egyszerre vagyok mindenütt a világon, az egyetemes banalitásban merülök el. Ez a banalitás minden országban ugyanaz. Amikor egy idegen városban, egy idegen nyelvben érek földet, az azt jelenti, hogy hirtelen itt találom magam, és sehol máshol. A test visszanyeri a tekintetet. Megszabadulva a képektől, visszanyeri a képzeletét."
Jean Baudrillard: A rossz transzparenciája
Elég sokat utaztam idén, repülővel, vonattal, busszal és autóval is. Annak érdekében, hogy felépítsek a "díszleteket" a klasszikus vonatfülkéhez a MÁV ZRt segítségét kértem. Az ott dolgozók segítségével építettük meg az installációt. A vonatülésekre le lehet ülni, ekkor az eddig hallott monoton zakatolás szerű hang lelassul és olyan hangfelvételek indulnak el, beszélgetések, amiket én vettem fel, miközben utaztam. Az üléspár között egy fal húzódik. Az rajta elhelyezett ablaküvegen szalad egy vetített, festett tájkép, alatta egy rövid szöveg. A két vonatülést összekötő falon a megszokottól eltérően van elhelyezve az ablak, a hamutartók, a szemetes és a kisasztal, de mivel az üveg és a többi tárgy annyira erőteljesek és egyértelmű utalásnak tekinthetőek, egy ha lmazban mégis azonnal úgy hatnak, mintha szabályosak lennének.
