A kiállított tapéta-terveknél, az országok formáiból indultam ki, pontosabban a határvonalaiból. Így készült el Magyarország, illetve a vele határos országok tapétái. Elkészítésüknél torzítottam a határokon, hogy minél jobban illeszkedjenek önmagukhoz; célom volt, hogy felismerhetőek maradjanak.
Egy érdekes koincidencia történt miközben készítettem a tapéta-terveket: Szerbia és Montenegró szétvált, ezért itt három fázisos tapéta készült. Az elsőn Szerbia és Montenegró van, a másodikon a korábbi határvonalak rácsán keresztül láthatjuk amint Szerbia közelebb került önmagához, a harmadik tapéta-terv pedig a mostani Szerb határvonalakból indul ki.
A kiállításra, Románia tapéta mintájából készíttettem egy festőhengert, mintegy alternatívaként, a minta falra vitelére.
A lesötétített helyiségben, egy hátára fordított televíziókészülék van amelynek képernyője felett egy függőón lóg. A készülékkel szemben állványon egy videokamera áll, amely a televíziókészülékhez van csatlakoztatva. Mivel a helységben sötét van a, televízió képernyőjén nem látunk semmit. Ha viszont pl. egy öngyújtó segítségével, közvetlenül a függőón előtt a kamera irányába egy kis fényt csiholunk, akkor ennek eredményeképpen a kamera egy megvilágított függőón képét közvetíti a televíziókészülék képernyőjére. Ennek a képnek a fénye, tovább világítja a függőónt (fény visszacsatolás). Az így keletkező képet addig látjuk a képernyőn, amíg el nem takarjuk a kamera optikáját.